Foshan volt a kalandtúra? akkor ajánlom figyelmébe a mai napot minden vállakozókedvű otthon maradtnak :-D
reggel elmentem nézni egy kis kabaddit. érdekes, nem játszanám szívesen. van 7-7 ember egy kézilabdás méretű pályán, az egyik fél az egyiké, a másik a másiké. a csapat átküld egy embert magától az ellenkező térfelére, akinek az lenne a célja, hogy megérintse az ellenfél csapat akármelyik játékosát, akik kettesével kézenfogva hátrálnak előle (egy ül a kispadon), viszont ez nehéz, mert ők meg arra hajtanak, hogy lebírkózzák, hogy a földre jusson úgy, hogy a saját térfelükön maradjanak. erre annyi idejük van, amíg a magában levő játékos vissza tudja tartani a lélegzetét. a játék tamil (indiai) eredetű, a neve onnan jön, hogy anno mantrázták végig az egyszem játékosok, hogy kabaddikabaddikabaddi (amúgy klassz, ahogy suttogja valaki halkan, mégis erősen). akihez hozzáérnek, az meg ki kell álljon valami 1-2 percre, nem mértem.
utána visszamentem a központba, mert onnan volt csak metró csatlakozásom és csak két megállóra volt, amit meg akartam nézni, a Yiyun Garden. azt írták, elmegyek a második megállóig és ott felszállok az 53as buszra és leszállok valami megállónál (nincs nálam a papír, Luo Bin valami). na most ez ott kezdett érdekes lenni, amikor nem voltak zöldek a megállóban. hát mondom, ilyet már látott a világtörténelem, majd megoldom. kerestem egy biztonságist, aki angolul tudott, viszont életében nem hallott a Yuyin Gardenről vagy az 53as buszról. na mondom, innen szép nyerni. mindegy, választottam egy kijáratot és felmentem. a hülyéknek mindig szerencséje van, pont jót választottam. gyerekek, ha Szicíliában az olasz tudásommal egy működő mobillal elengednek egy hasonló környéken, akkor is megszeppenek, nemhogy Kínában, nyelvtudás és mobil nélkül.
aztán kimentem a főútra (csak úgy mendegéltem, de elég élhetetlennek tűnt a megoldás, amire gondoltam előtte, hogy max fogok egy taxit, mert egy se volt), a buszmegállót megtaláltam, de nem tudtam, melyik irányba kell menni. választottam egy irányt, majd amikor megjött a busz, hevesen mutogattam a sofőrnek a papírt a kínai felirattal, hogy erre kell-e mennem, bólogatott és valahogy megegyeztünk, hogy majd szól. szólt is és mutogatta, hogy menjek balra. az még bizalomdermesztőbb környék volt, de mentem. ott mutogattam a papírt pár embernek, mondták, hogy jó irányba megyek és megtaláltam. nagyon megérte, maradjunk annyiban. egy igazi kínai udvarház lótuszos-aranyhalas kerttel, virágokkal, madárcsicsergéssel és velem. rajtam kívül tegnap senki se vállalkozott rá, hogy kibumlizzon ide.
most igyekszem több képet betenni, nemsokára úgyis lépek ugye.
kicsit törik a magyart, de az üzenet ígéretesen hangzik.
megint káoszosan töltök fel, de kit érdekel? :-D
ilyen volt, amikor próbáltam összerakni a programomat, mikor merre.
voltam egy könyvesboltban. egy négyemeletes pláza színtiszta könyvesbolt. jól nem is mentem atlétikára, itt annyi érdekes dolog volt. a fenti két polcsor kizárólag a kalligráfiáról szól.
bekamerázva, ráccsal védve, katonákkal mindenhol, ez a Media Village.
este be akartam menni a városba állványos városfotózni kicsit, de le volt zárva a legszebb rész és az itteni rendőrnek magyarázhatod, hogy utolsó nap, engedjen fel a híd lépcsőfordulójára, mert ez az utolsó szabad estéd, úgyse érti meg és ha érti is, nem tesz semmit. itt semmi szabályellenes vagy önálló cselekmény, gondolat elképzelhetetlen. mindegy, felszálltam egy random buszra és leszálltam, ahol szép volt. rám akaszkodott egy öreg részeg és dumált kínaiul, én mondtam neki a magamét magyarul és arra gondoltam, úgy hiányzott, mint egy heresérvesnek az erekció. a végén lett pár tűrhető kép. na nem róla.
most megyek, kezdődik az ugribugri egyéni első fordulója.
