egy hónap olcó, nem cípősz

tudom, tudom, azt írtam, nincs több bejegyzés, de mégis fontos lehet egy összegzés.

amit vittem és sose volt rá szükség:

• esőkabát ill. átmeneti kabát (égnek hála)
• a gyógyszerek, kötszerek, kivéve a bolus adstringenst (annak viszont erősen a seggére vertem)
• vihettem volna kevesebb pólót, ígyis-úgyis mosnom kellett, így viszont a súly nagyobb volt
• nyugodtan vihettem volna eurot, nem kellett volna dollárra váltani a pénzt, mert bár nem váltották olyan jól, mint a dollárt, de így kétszer váltottam a pénzt
• a térképek egy része és a látványosságok leírása, hiszen sose olvastam őket, csak néztem, amit kellett, utána is el lehet olvasni róluk, ami kell

megérkeztem, minden OK. mindjárt elkezdem feltölteni a maradék képeket a Facebookra, aki ott nem ismerősöm, az is meg tudja nézni őket, úgy állítottam be.

tegnap egész délután remegtem és nem voltam jól, úgy megviselt a hirtelen hideg (itt nem nyomokban van hó, hanem a csizmám fölé ér, de ma már rendben vagyok, Salzburgban vagyunk. álmos vagyok, de nem vészes.

itt ülök a boarding kapunál. úgy volt, hogy 8ig el kell hozni a csomagomat a megőrzőből, de hamarabb elhoztam kicsit, nem volt semmi dolgom. elindultam a reptérre, kellett vagy egy óra, hogy kiérjek. itt meglepi volt, egy órával hamarabb lehetett menni check in-re, így visszaváltottam az octopus kártyát (kapsz vissza zsét, a kártyaletétet meg ami rajta volt, de én minuszban voltam), aztán mentem mérlegelni. versenysúlyon felül volt a bőrönd, de csak egy kilóval, de nem ér 6ezret ez a móka, hogy megnézzem, mennyire engedékenyek a Qatar Airways lánykái (csomó légitársaságnál van azért játékzóna, nem lőnek a súlyhatárral). ott álltunk vagy 10en és folyamatosan mérlegeltünk, hogy hány kiló, amit kivettünk és mennyi maradt a bőröndben. mondjuk úgy, hogy nem teljesen értem, hogy miért jobb, ha csak 23kg van a bőröndben, de még van nálam 20 a fedélzeten (mert ez történik), illetve ha lenne 30 a bőröndben és csak 13 nálam. szerintem ugyanannyi a vége. aztán mászkáltam a reptéren, ez egy hatalmas áruház. csináltam pár videót.

mennek befelé a lánykák meg minden, úgyhogy én is készülődök. irány Doha :)

ha azt mondom, nem tudom, mi van most, akkor nem mondtam még semmit. pár óra múlva megyek ki a reptérre. őszintén alig várom, hogy mehessek, leszakadnak a lábaim, semmi erőm gyalogolni, de még megyek egyet sétálni a Tsim Sha Tsui környéken, mert muszáj, mert nagyon fogom sajnálni, hogy el kell innen mennem. elfog a pityergés, ha belegondolok, hogy el kell innen mennem, de mennem kell, mert egy napot nem bírnék ki most így itt tovább. egyszerűen fantasztikus Hong Kong. Kína nem nyűgözött le annyira, de nem rossz, csak másfelé és kéne barangolni és ha nem tud az ember legalább kicsit mandarinul, akkor el is felejtheti, hogy mindent megoldjon. nézem itt az alsóbb szinten a népeket, akik a kínai expressz vonathoz állnak sorba (check in) és komolyan bőgnék, ha mennem kéne még egy kört, de akkor is fogok, ha soha többet nem jutok el ide.

kár, hogy itt kell hagyni ezt a várost. pörgős, személytelen, mégis tetszik. a külső része teljesen nyugodt, simán falvak vannak kint, de azért ott az óceán, a pálmafák, a virágzó mindenfélék, tök édes illatú a levegő. tudnék arrafelé lakni :)

tegnap felkabinoztam a Buddhához ugye. hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félelmetes imitt-amott, főleg, hogy néha felgyorsítják a kabint, meg mozog. néha tiszta light városliget feeling, épp csak vagy hegy van alattad, vagy az óceán. az út ára olyan közepesen pimasz, kiépíteni az egészet nem lehetett kevés pénz, be kell hozni. abszolút megéri felmenni, de nem az első részért, az egy turistáknak szánt, boltokkal és éttermekkel teli műanyag kínai falu, viszont utána ott az istentudja, milyen templom meg egy szép tér meg a Buddha.

csocsi, bocsi, de egyszerűen vagy netet nem tudok intézni, vagy időt. a kettő együtt ritkán jön össze, most is csak azért, mert egy hülye kínai fiúval egy nap már harmadszor találkoztunk és amikor beszéltünk pár szót, erre adott egy egy órás nethozzáférős kártyát, ezért vagyok most itt.

tegnap voltam a Clearwater Bay Education & Equestrian Centerben. érdekes volt, volt pár dolog, ami meglepett, majd lesz cikk és jól el lehet olvasni.

ez a környéke a lovardának:

sikeresen megtaláltuk egymást Patrick apjával, tele van a ház, itt van egy német pár, náluk tartja Patrick a lovait, aztán a Patrick húgának a pasija, Clémens, Clémens barátja, Max, Patrick apja, az apjának két tesója meg még két valakije. este 11kor feljöttem a szobámba, ők még borozgattak tovább. németül-angolul-kínaiul folyt a társalgás, felettébb vicces volt néha követni az eseményeket.

ez itten a sushi vacsorám, a mangámmal :) egész aranyos.

sikeresen visszaértem, érdekes út volt. úgy kezdődött, hogy azt mondták, menjek ki 2 órával a vonat indulása előtt. nem értettem, de nem kötekedtem, mégiscsak ők a kínaiak. aha, kötekednem kellett volna. viszont így volt egy aranyos staffos fiú velem a buszon, aki végig segített a bőrönddel, amivel valamit varázsolnom kell, mert most röpke 30 kiló. azóta beugrott, hogy beletettem olyan dolgokat, amik nehezek és amik idefelé a hátizsákban voltak, de ügyeskedni kell és semmi nehezet nem vehetek és egy zacskóban hozok magammal pár dolgot is, ami nehéznek tűnik, azt csak felengedik a gépre.

megint baromira ráérek, mert még van 45 percem, míg össze kell pakolnom a buszig, szóval itt vannak a hírek: az egyéni győztese Ramzy Hamad al Duhami, a szaudi sejk, akit van szerencsém már Ausztriából ismerni. más kérdés, h ő is Belgiumban él.

Foshan volt a kalandtúra? akkor ajánlom figyelmébe a mai napot minden vállakozókedvű otthon maradtnak :-D

unatkozom (egy órával később jön a busz, mint ígérték), úgyhogy beszámolok. a nap híre: már 14 kitűzőm van :-D most már hobbyt csinálnak belőle a népek, hogy adják, van japán lovas szövetséges Reikotól (Takeda), arab emirátusos olimpiai, még egy szaudi, egy emirátusos lovas szövetséges (ezt cseréltem) és valami st.johnos. meg kaptam egy önkénteseknek járó hajpántot, amit mindenki folyton a csuklóján visel, úgyhogy én is ott hordom most. egy arab fotós mondta, hogy ő dubai, ha akarok menni versenyre, keressem, segít elintézni, igenis vannak kint női fotósok. beszélgettünk a decemberi versenyről, cool lenne. szép karácsony 35 fokban :)))

végre hazaértem :) ez most olyan jó, hogy van már, amiben tőlem kérnek tanácsot, senki se lovas fotós rajtam kívül. én álltam egyedül bent a pályán (velem QiQi, most minden önkéntes őt irigyli) és minden OK, nemsokára kezdődik a második forduló.

ma reggel elintéztem, hogy még egy napot alhassak itt, mert 24én este csak késő éjjel érnék Hong Kongba, így inkább maradok itt még egy éjszakát és 25én reggel kényelmesen átbuszozok. aztán bementem a városba és találkoztam QiQivel (Jiaqi), majd még csatlakozott Peiyi  is, mindketten a lovas pályán segítők, onnan ismerem QiQit és a másik lány is szeretett volna jönni velünk.

utálod a zöld kis emberkéket? utálod, hogy folyton odajönnek? utálod, hogy szinte semmit sem látsz az igazi Kínából? akkor találd ki, hogy kimetrózol a társrendező városba, Foshanba, majd ott a városnézés után egyedül megtalálod a boxcsarnokot, mondván: ráérsz. megnyugtatlak, kelleni is fog az idő. már gyanús volt, hogy a neten is csak kínai nyelvű térképeket találtam, valamint az utolsó átszállásnál, Guangzhou külvárosában már nem volt zöld emberke. aha, hát most sok pénzt adtam volna értük. a városban voltak benti térképek, szintén csak kínaiul. nagyon-nagyon jól jött az, hogy sokat nézegettem otthon a térképet és sok karakterrel baráti viszonyban vagyok vagy most barátkozunk. voltam a Foshan Öregek Templomában meg még valahol, amiről dunsztom sincs, hogy mi lehet. legalább nem csap agyon a sok információ.

olyan fáradt voltam, hogy ettem, felmentem és azzal a lendülettel majdnem végig aludtam ma 9ig. itt van viszont, amit még a lovas pályáról hazafelé írtam a buszon:

most sokat beszélgettem egy kínai lánnyal, kevesebbet még párral. az egyetemen nem választhatják meg, melyik órára hogy akarnak járni, fix órarend van és csak angolt tanulhatnak (az ő egyetemükön mindenképp, én tudok olyan helyről, ahol lehet magyart is tanulni, biztos lehet más nyelveket is). 10 yüan az ebédért még OK, 30 már kevésbé, de még úgy mondjuk. szeretnek itt élni, de irigylik az európai nők lazább, szabadabb életét, nekik fontos egy jó házasság és nem tudnak csak úgy nekiindulni a világnak. nagyon népszerű itt is a meki, vannak, akik naponta ott esznek, ami rossz, hiszen tudjuk, hogy mostanában az ázsiai népek a legegészségesebbek talán a világon, mindenesetre magasabb az átlagéletkoruk (és igen, láttam temetőt itt kint) és a mekis kaja sokminden, csak nem olcsó és nem egészséges (itt jegyzem meg, a meki centire ugyanannyiba kerül Hong Kongban, mint otthon, itt még nem néztem, nem fecsérlem erre az időmet).
ők se szeretik a csípős sechuani konyhát, errefelé nem divat a csípős.
Majd még lesz több infóm, holnap megyünk városnézni a lánnyal, akivel sokat beszélgettem (QiQi a beceneve, de kicsit nehéz nekem cicinek hívni bárkit).

na ezen is túl vagyunk. nem volt rossz, de nem volt extra sem. itt már kötött sapkában meg nagykabátban tolják a népek, egészen elképesztő, 20 fok felett van a hőmérséklet, fújdogált a szél, így volt elviselhető nekem rövid gatyában, nyári felsőben. a holnapi military díjugratásra nem jövök ki, innentől már csak a díjugratás van hátra.

most megyek vissza a központba és fel a szobámba ejtőzni kicsit, bár alvásban úgyse hozom be magam, előtte még egy gyors ebéd, aztán majd este jövök le netezni.

reggel korán keltem, nyűgös voltam, mindenki kávét ajánlott, amikor a fejemre nézett és elmentem sepak takraw-t nézni (hol így írják, hol egyben, tudja a fene ezekután). ez is olyan, mint a díjlovaglás. a belső körnek tuti nagyon izgalmas, de fotózni macerás (a többi játékos miatt, képesek folyton a képbe állni a szemetek) és nézni nem nagy izé. 3 játékos van egy olyasmi pályán, mint egy röpi pálya, két oldalt ülnek bírók, akik a hálót nézik, mert nem szabad hozzáérni meg van még egy rahedli elszórva. a labdához fejelve vagy lábbal szabad hozzáérni, illetve háttal is emelték át a háló fölött, a cél ugyanaz, mint a teniszben vagy a röpiben, a másik oldal aktív térfelén érjen földet a labda.

díjlovagló négyszög (háttérben a military cross-country része)

melegítő pálya meg istállók és a buszaink

szeva mindenki :) a nap rossz híre, hogy nincs telefonom (valszeg holnapig, mégis kína 3. legnagyobb városában vagyok), mert a mai tolakodásban, rohangálásban eltört a kijelzője s lévén érintőképernyős, így jártam. mindegy, úgyse kellett sok mindenre, a net a fő kommunikációs forrás.

üdv ismét a díjlovagló pályáról. eszméletlen a táj a környéken, múltkor simán átaludtam, most igyekeztem ébren maradni. hegyek, tavak, folyók, Conghua (ejtsd kb: csonghuá) egy elég lerobbant városka, nem láttam semmi érdekeset. tök jó, ti otthon még alszotok, itt meg már nemsokára dél van.

reggel hajnalban elmentem wushura, nem bírom megunni, csodás ruhák, szép sport, tök jó fotózni. ma este is megyek, de aztán már vége.

mielőtt elfelejtem: azt hoztam volna be az országba, amit akarok, mert még a röntgenen se kellett átmenni, a zöldek átvittek oldalt és hozták a csomagomat.

bocsi, teljes összevisszaság lesz, a képeket most nem rakom fel úgy, hogy szöveghez passzoljanak, ellenben alá jegyzetelek. mennék aludni :)

tök jó napom volt tegnap. reggel elmentem wushut fotózni abban a tudatban, hogy táncra megyek :D mindegy, a wushu jobb is volt, a tánc teljesen kimarad, mert vége is. aztán bementem a városba, közben jót beszélgettem egy maláj újságíró csapattal. nekik nincs melegük, de amúgy nem gyenge az időjárás, simán nyárközép. mi lehet itt júliusban?

van némi netes problémám, szóval most kicsit csúszok, de már dolgoznak rajta, viszont én mennék aludni, ha már elfoglalhatom a szobát már most. fantasztikus nap volt, többnyire jó értelemben, de a chenglishtől már a falnak megyek.

ez tetszik ez a wushu fotózni, csak nem innen, relatív messziről.