egy hónap olcó, nem cípősz

ha azt mondom, nem tudom, mi van most, akkor nem mondtam még semmit. pár óra múlva megyek ki a reptérre. őszintén alig várom, hogy mehessek, leszakadnak a lábaim, semmi erőm gyalogolni, de még megyek egyet sétálni a Tsim Sha Tsui környéken, mert muszáj, mert nagyon fogom sajnálni,…

ma is rengeteget gyalogoltam, de világigazságokra jöttem rá. reggel úgy kezdtem, hogy elmetróztam a Nan Lian Gardenig. ez a hely valami csoda. a belső terekben nem lehet fotózni és túlságosan figyelik is, senki se szegte meg a szabályt, pedig ez már bejött nekem egy párizsi…

ez a város teljesen őszintén valami elképesztő. rengeteg dolgot néztem meg ma (hólyagos is lett a talpam), de már most tartok a holnapi naptól, mi lesz holnapra a talpammal? na mindegy, nézzük, mi volt ma, mert volt esemény. az első ázsiai alapszabály: a csótány márpedig igenis…

most itt ülve a csendes kis szobámban egész más dimenziónak tűnik az a rengeteg hangos utas meg mozgolódás, ami az elmúlt napban történt. nekem két nap ugye, de alig 24 óra telt el azóta, hogy felszálltam Bécsben. aranyos volt a röntgenezésnél a munkatárs srác, kérdezte, h…